2014. május 1., csütörtök

Leveles a május... /Geri Lalira emlékezem



 
 Geri Lali első sorban jobbról a harmadik



Úgy tíz éves lehettem, mikor Laliba szerelmesedtem. Szép, barna pofija, nagy kerek szeme ma is itt fénylik előttem. Tudta azt az egész osztály, hogy mi vagyunk a szerelmespár. Az esküvőt is eljátszottuk, a szünetben lagzit csaptunk. Hajamba virágkoszorút fontunk, Lalim karon ragadott, mögöttünk, mint vendégsereg, az osztály sorakozott.
A Zárda Iskola udvarán körbe – körbe vonult a népes nászsereg. Jelképesen esküvőre sétáltak a „vendég” gyerekek.
„Leveles a május, virágos a rét,
majálisra menni, jaj, de csodaszép.
Búzavirág koszorú,
ma senki sem szomorú….”
Énekeltük vidáman, mert így illik a lagziban. Ragyogott a menyasszony, és boldog volt a vőlegény… Csak Náci bácsi (így hívták Kovács Ignác tanító bácsinkat) könyörtelen sípja akadályozta meg a boldogító igen kimondását.
Felső tagozatban már csak barátok voltunk, Lalival.  Jólelkű, jószívű, nagyon becsületes fiú volt. Mindannyian szerettük.
Aztán…elszálltak az évek. Lali elkerült Kecelről, iskolái végeztével tiszti egyenruhában szolgálta a hazát.
Osztálytalálkozón ha összejöttünk, örültünk egymásnak, melengető érzés volt emlékezni a gyerekkori élményekre,  jókat nevettünk mindannyian!
Aztán egyszer (ma már sok éve) kaptam a hírt fekete gyászkeretben.
Elment Lalim, kis szerelmem, soha többé nem nevetünk már mi ketten…

Tavasz van megint. 
Könnyes szemmel nézem a virágos rétet, dúdolgatok egy régi szép emléket:
„…búzavirág koszorú.
ma senki sem szomorú…”

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm, hogy itt jártál, és jelét is itt hagytad. Ölellek

      Törlés
  2. Könnyek nélkül nem lehet végigolvasni... Szép, tiszta, őszinte ... megható.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Janám, nagyon szépen köszönöm ittjártad és véleményed. Ölellek

      Törlés
  3. Szeretettel várom! Köszönöm Marikám!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mama, azt hiszem hozzászólásod eltévedt, :)
      Üdv. F. Ica

      Törlés